Macska külső és belső élősködők

KÜLSŐ ÉS BELSŐ ÉLŐSKÖDŐK

BÉLFÉRGESSÉG

Bevezetés:

Húsevő társállatainknál nem ritkán találkozunk bélparazitózissal. A bélférgek nem csak gusztustalanok, de ránk nézve is veszélyesek lehetnek, és állatainkban is komoly megbetegedést okozhatnak. A fertőződés gyakran fertőzött bélsárral való érintkezéssel alakul ki, de a méhen keresztüli, majd az anyatejjel történő fertőződés is gyakori. A galandférgeket a bolhák is terjeszthetik. Csökkent immunállapotban a fertőződés esélye is megnő, majd maga a bélférgesség csökkentheti az általános védekezőképességet. Kölyök korban nagyon gyakori probléma!

Tünetek:

Többféle bélparazitózis létezik. Leggyakrabban orsóférgekkel találkozhatunk, amelyek szürkésfehér színűek, hengeresek, cérnaszerűek, de egészen spagettiszerű méreteket ölthetnek. Gyakori a fonalférgesség is, amik szintén szürkésfehér, de lapos szalagszerű kinézetűek. Előfordulhat galandférgesség is, amikor uborkamagra hasonlító ízeket, sokszor láncszerűen összefűzve látunk ürülni.

A bélféreg típusától függetlenül a leggyakoribb tünetek a farkas étvágy melletti fogyás, nyákos bélsár, hasmenés. végbélviszketés, bőrviszketés, időnként bélféregürítés a bélsárral vagy hányadékkal.

Kórjelzés:

Ha a tünetek nem egyértelműek, akkor a bélsár parazitólógiai vizsgálatát kell elvégezni.

Megelőzés, Kezelés:

Fontos hangsúlyozni, hogy a féreghajtó készítményeket rendszeresen adni kell minden húsevő kisállatnak. A féreghajtásnak a készítmény típusától függően legfeljebb 1 hónapos hatástartama van, így ezután bármikor összeszedhet bélférgeket állatunk. Kölyök korban 2-3 hetente többször is ismételt féreghajtás javasolt. Erdőbe gyakran kiránduló vagy más kutyákkal sűrűn találkozó kutyáknál, illetve kijáró macskáknak és vadászgörényeknek, ezenkívül kisgyerekes családok esetében negyedévente javasolt szélesspektrumú féreghajtót adni. Egy évben egyszer a kutyák kötelező veszettség oltása mellett a féreghajtást is törvény írja elő. A rendszeres szélesspektrumú féreghajtók mellett ne feledkezzünk meg a bolhaírtókról sem, hiszen a galandférgesség emberben is ki tud feljődni.

BOLHÁSSÁG

Bevezetés:

A bolhák szinte egész évben kellemetlenségeket okozhatnak kedvenceink és gazdáik életében. Nagyon szapora külső élősködők, petéiket a környezetbe lerakva gyorsan sokasodnak.

Tünetek:

A szőrzetben mászkálva idegesíti kedvencünket, aki fogaival csattogtatva vadul próbálja elkapni őket. A bolhanyál és a bolhaürülék, mint idegen fehérje erős allergén, így nem ritkaság, hogy akár egy bolhacsípés után is bolhaallergia (bolhaekcéma) alakul ki. Ezeken túl a bolha az emberre is veszélyes galandféreg terjesztésében is kulcsszerepet játszik. A galandféreg a gazdaállat végbele körüli szőrzetben lerakott petéit a bolha felveszi, a galandféregpetével fertőzött bolha pedig a bolhavadászattal a gazdaállat bélcsatornájába jut, ott a petéből lárvalak majd kifejlett galandféreg alakul ki. A bolhák a vérszíváson túl az állatok könnyéből is isznak, így kötőhártyagyulladát is kialakíthatnak. Ezeken túl a bolhák nagy mennyiségben elszaporodva hosszabb idő után egy kisállat esetében vérszegénységet is kialakíthatnak.

Megelőzés, kezelés:

Legfontosabb a megelőzés, vagyis a folyamatos és rendszeres bolhaellenes készítmények használata.

Bolhásság esetén minden állatunknak adjunk bolhaellenes készítményt. Erős bolhásság esetén érdemes az állatok fekhelyét kitakarítani, esetleg a környezetüket is bolhaellenes készítménnyel lepermetezni, hiszen a bolhák 90 %-a általában a gazdaállat fekhelyén van, petéit is oda rakja le.

(ZÁLLATORVOS) (ZÁLLATORVOS2) (ZÁLLATORVOS3)

TOXOPLASMOSIS

Bevezetés:

A toxoplasmosis egy egysejtű parazita a Toxoplasma gondii által okozott megbetegedés, amely szinte minden emlősállatban létrejöhet. A toxoplasmával való fertőződés egy normál immunrendszerű állatban vagy emberben általában nem okoz súlyos tüneteket (influenzaszerű tünetek), sőt gyakori a tünetmentes fertőződés is. A fertőződés után a szervezet ellenanyagokat termel a kórokozóval szemben. Csökkent védekezőképesség esetén és fejlődő magzatokban viszont súlyos károsodásokat okozhat a fertőzés. A kórokozó gócos agyvelőgyulladást, májgyulladást, vetélést, magzatokban feljődési rendellenességet, vakságot okozhat.

A toxoplasma fertőzőképes fejlődési alakjait (oocystáit) egyedül a macskák tudják üríteni, amennyiben toxoplasma petével fertőzött rágcsálóhoz juthatnak. Ahogy a legtöbb állat a macskák sem betegszenek meg súlyosan a fertőzéstől, sőt egy héttel a fertőzés után már fertőző petéket sem lehet találni a bélsarukban. Az ürített oocysták viszont a környezetben akár évekig is fertőzőképes alakban túlélnek. A kijáró, vadászó macskák bélsara tehát fertőzött lehet, a lakásban tartott macskáktól való fertőződésre viszont nagyon kicsi az esély.

Fertőződés forrásai:

A kijáró, vadászó macskák bélsarában lévő oocysták a gyerekek homokozójába kerülhetnek. A homokozó kisgyerek, ha kezét kézmosás nélkül a szájába veszi létrejöhet a fertőzés.

A mosatlan zöldség és földön termesztett gyümölcsök is veszélyesek lehetnek.

Az oocystákkal fertőzött nyers hús fogyasztásával, illetve konyhai kontaminációjával is létrejöhet a fertőzés.

Megelőzés:

A betegség a terhes nőkre, és főleg magzatukra igen veszélyes, így ezen időszakban fontos a fertőződés kivédése. A terhesség alatt még inkább be kell tartani az általános higiéniát a konyhai munkák és a macskapiszok takarítása során. Ezenkívül fontos, hogy vérvizsgálatot kérjünk nőgyógyászunktól a terhesség alatt. A toxoplasma-teszt a terhesség előtti és már lezajlott fertőződést (ami már nem jelent veszélyt a terhességkor) meg tudja különböztetni egy friss fertőzéstől.

(ZÁLLATORVOS)